2010. december 8., szerda

Wintertime...

A múlt héten végre megérkezett az igazi tél!! Azért írom, hogy "végre", mert én egyszerűen imádom ezt a hideg évszakot, minden "zordsága" ellenére.
 Gondolom mondanom sem kell, hogy az én szívemhez legközelebb a hóesés áll, hiszen elképzelni sem tudok szebbet, mint amikor millió kis hópehely gyönyörű hótakarót alkot, és rövid időn belül hófehérré varázsolja a tájat! Nekem ilyenkor mindig a az a régi Grimm mese jut eszembe, amikor Holle anyó megrázza a dunyháját, és "olyankor hó hullik fönt a világban".
Engem boldogsággal tölt el az is, mikor  mindent hósapka borít, a levegő szinte metszően hideg, és a szikrázó napsütésben a hókristályok úgy ragyognak, mint megannyi gyémánt!! Egyszerűen fantasztikus!!!
 Szerencsére a hó szeretetével nem vagyok egyedül a családban, mivel Nadin és Akil is imádja!  Ilyenkor télen jókat lehet szánkózni, hógolyózni, futkozni, és vajon mi kellene más egy gyerek - kutya párnak ahhoz, hogy valóban jól érezze magát?? Szerintem semmi!



Ilyenkor az én szívemet is melegség járja át, a kinti hideg ellenére, hiszen ezek az önfeledt, játékos pillanatok olyan értékesek és emlékezetesek, hogy talán egy kis időre visszahozzák a régi már- már feledésbe merült gyermekkor emlékképeit!


2010. november 27., szombat

Budapest CACIB

Azt hiszem joggal mondhatom, hogy egy fantasztikus hétvége áll mögöttünk, és ez az eredményeken is megmutatkozik!! Akilt a kiállítás mindkét napjára neveztük, és ez volt az első olyan megmérettetés, aminek úgymond "tétje" volt, hiszen Akil Famal Szitár al Fidda szombaton töltötte be a 9 hónapos kort, és így már jogosulttá vált, a fiatal osztályban való részvételre! Nagyon büszkék voltunk Rá, hiszen első nap már Kitűnő minősítést, HPJ, és Best Junior címet sikerült elérnie!! A felvezetést ismételten Tóth Trikszyre bíztuk, hiszen Akillal lassan már összeszokott párost alkotnak!
 De a mi örömünk nemcsak ezen szép eredményeken alapult, hanem mert végre élőben is megismerkedhettünk két másik Szitár al Fidda kennel kutyával és azok tulajdonosaival! Természetesen Anwarért, és Afráért is izgultunk a ringben, hogy jól szerepeljenek, de szerencsére teljesen alaptalanul, hiszen mindkét kutya álomszép! Gratulálunk az eredményeikhez!!
Vasárnap is szép sikerek születtek, hiszen Akil kitűnő III. minősítést kapott, ami úgygondolom ilyen erős versenytársak mellett csodálatos eredmény!! A hab a tortán az volt, hogy végre 7 Szitár al Fidda testvér találkozott egymással, és látszott rajtuk mennyire boldogok egymás közelében. Én sokat szoktam gondolkodni azon, hogy vajon meg fogják-e egymást ismerni ezek a kutyusok, de a látvány önmagáért beszélt. Semmi kétségem nem maradt, és hozzáteszem nemcsak egymást, de Ilit és Lacit sem felejtették el, hiszen mindkettőjüket kitörő örömmel fogadták. És ez így volt rendjén, hiszen hónapokig éltek Velük együtt, meleg szeretetüket élvezve!
Én örültem annak is, hogy új ismeretségek születtek más gazdikkal, leendő gazdikkal, afgán rajongókkal, akikben nagyon kedves embereket ismerhettünk meg. Örültem Neked is Tamás, igaz tényleg csak pár szót tudtunk váltani! Sajnos, nem mindenkivel jött úgy ki a lépés, hogy beszélgessünk, de ez most így alakult! Remélem legközelebb lesz alkalmunk pótolni!! 
 


2010. november 23., kedd

Dog = Lifestyle!!


Joy
Életstílus?? Igen, számomra a kutyázás ezt jelenti! Hogy mikor kezdődött?? Pontosan nem is tudnám megmondani, de talán akkor, amikor 5 évvel ezelőtt megvásároltuk az első angol szetter kiskutyánkat. Emlékszem nagy terveink voltak Vele, tele voltunk reményekkel, várakozásokkal! Gondolom mondanom sem kell, hogy küllemben sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeinket, de a természete kárpótolt minket mindenért, hiszen Joy a mai napig egy tüneményes kutyus! Majd jött Darren, aki külsőleg maga volt a csoda, de sajnos egy bizonyos hiányossága miatt nem indulhatott a kiállításokon. Csalódottak voltunk, és úgy éreztük, hogy ideje váltani. Majd belépett az életünkbe az afgán agár! Jóideig csak a kiállításokon kísértük figyelemmel ezeket az arisztokratikus, kifinomult lényeket, de aztán megérkezett hozzánk Akil, s úgy érzem Ő testesíti meg mindazt, amire mindig is vágytunk!

S, hogy miért írtam, hogy Dog = Lifestyle? Mert egy szép napon az ember felébred, elkezd gondolkodni, és rájön, hogy már jóideje sokkal többet költ a kutyájára, mint saját magára. Így történt ez nálunk is. A mi igényeink háttérbe szorultak, míg kedvenceink a kislány után, a 2. helyre léptek! És, ha ez egyszer megtörténik, innen már nincs visszaút! Olyan ez, mintha az ember jegyet váltana valahová, elutazik, de a visszaútra mégcsak nem is gondol!

De én nem bánom, mert ha ránézek a kutyáinkra, boldog vagyok, és elégedett, hogy ilyen remek barátokkal élhetek együtt, hiszen:

Darren

"A kutya nemesebb lény mint az ember. A kutya hűséges, önfeláldozó és mindenek előtt feltétel nélküli szeretete a legirigylésre méltóbb tulajdonsága, amit az ember soha nem tudhat magáénak."


Akil


2010. október 16., szombat

Komárom CACIB

A hétvégén Komáromban jártunk, ahol fantasztikus dolgok történtek Velünk, és természetesen Akillal!! Ez a kiállítás tele volt izgalommal, meglepetéssel, és persze nem utolsósorban rengeteg örömmel, boldogsággal! Egyszerűen tökéletes volt!
Tudom, hogy most egy kiállítási beszámolót "kellene" írnom, mint ahogy eddig is tettem, de nem teszem.  Ez a bejegyzés most másról is fog szólni! Az ÉRZÉSEKRŐL! Az érzésekről amiket átéltem, a félelemmel kevert izgalomról, a reményről, az örömről, és a túláradó boldogságról! Az én lelkivilágomat talán ezekkel a szavakkal fejezhetném ki a legjobban.
Bevallom félelmet akkor éreztem, amikor Akil óráknak tűnő percekig a ringben volt Dr. Tesics György előtt, hiszen annyi időt töltött ott, mint eddig még soha. Láttam, ahogy Nicunak elmonja a bíróúr a véleményét, de persze én nem tudhattam, hogy ez vajon jót jelent-e, vagy rosszat. Mondhatom nagyon kimerítő bírálatot kaptunk, és kitűnő minősítést. Volt ott a ringben egy, a fajtát gondolom most tanulmányozó bírónő is, és nagyon büszkék voltunk, amikor Dr. Tesics György megkérte Nicut, hogy állítsa be mégegyszer Akilt, hogy meg tudja mutatni a bírónőnek milyen az, ha egy afgánnak tökéletes a szögelése. Majd jött az öröm érzése, amikor Akil lett a nagyon ígéretes 1, ezzel bekerült a BIS-be. A kölyök BIS-t Margit Brenner (A) bírálta, és nekem nagyon tetszett, hogy mind a 23 kutyához odament, és egyenként megnézte őket! Már amikor Akil elé lépett, és ahogy ránézett, éreztük, hogy tetszik Neki! És valóban a mi drága kutyusunk volt az első aki bekerült a szűkítésbe! Majd amikor bejelentették, hogy 2. az afgán agár, hát nem is tudom leírni!!!!!!!!!!Fantasztikus érzés volt!!!!!!!!!! Annyira büszkék voltunk Rá, és persze Tóth Trikszyre is, ezért a csodás eredményért!
A második nap is sikeresnek mondható, hiszen Akil Famal Szitár al Fidda ezen a napon is megkapta a nagyon ígéretes címet, és a BIS jelölést Zeljko Gajic (SLO) bíróúrtól, aki egy "beautiful" és egy puszi kséretében engedte ki a ringből! Nagyon jó érzés volt!
Végezetül pedig szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, akik nélkül ezek a szép eredmények nem születnének.
 Elsősorban a tenyésztőknek Patai Ilonának és Lászlónak, akiktől mind a mai napig rengeteg segítséget kapunk, akik mindíg mellettünk állnak, és akik megtanították Akilnak mindazokat az alapokat, amelyekre egy igazi showkutyának szüksége lehet!
 Külön köszönet még Tóth Trikszynek a felvezetésért, a sok segítségért, és jótanácsért amivel hozzájárul Akil sikeréhez!
Köszönettel tartozom még Tóth Andrea kutyakozmetikusnak is, aki mindíg nagy szakértelemmel, és türelemmel készíti fel Akil Famal Szitár al Fidda-t a kiállításokra, és akitől szintén rengeteg baráti tanácsot kapunk!
Végül, de nem utolsó sorban szeretném megköszönni mindenkinek, a sok bíztatást, szeretetet, bátorítást, amit kapunk, hiszen jó tudni, hogy amikor távol vagyunk az otthonunktól, vannak akik akkor is gondolnak ránk, velünk együtt izgulnak, és úgyan úgy örülnek a sikereinknek mintha az, a sajátjuk lenne!! KÖSZÖNJÜK!!!


2010. október 9., szombat

Egy kis kiruccanás...

Mivel szombaton gyönyörű idő volt, elhatároztuk, hogy teszünk egy kacsa, és hattyúetetéssel egybekötött kirándulást Balatonfüreden. Természetesen Akil is velünk tartott Mogyikával együtt. Bevallom az én szívemnek különösen kedves ez a város, hiszen itt töltöttem a diákéveim legszebb napjait. Egy kis nosztalgia??? Igen az is benne volt.

 Na de visszatérve a kirándulásra, elmondhatom, hogy nagyon jól sikerült. Ebéd után indultunk, az út sem volt hosszú, és mivel egy kiadós sétát terveztünk, így a strand mögött parkoltunk. Nagyon jó ötletnek tartom, hogy így ősszel megnyitják ezt területét a sétálni, kirándulni vágyók előtt, és még a kutyák sincsenek kitiltva. Akil egyből talált magának játszótársat egy kis shi-tzu személyében, Mogyika meg eközben kacsavadászatra indult, és persze egyből beleesett a sziklákról a Balatonba.  Becsületére legyen mondva, ennek ellenére nem adta fel, gondolta, ha a kacsa nem sikerült, majd lesz helyette sirály. Véleményem szerint mára már megtanulta, hogy egy yorkinak sosem lesznek madár barátai! Útunk tovább vezetett a sétány felé, ahol rengetegen voltak, bár nem mondhatom, hogy meglepődtem, hiszen úgy ahogy mi is, sokan próbálták kihasználni a jóidő adta lehetőségeket. Az már inkább meglepő volt, hogy mekkora feltűnést keltettünk az emberek között. Természetesen nem miránk voltak kíváncsiak, hanem Akilra. Szinte méterenként megállítottak bennünket, kérdéseket tettek fel, többen körülállták, úgy csodálták, azt hiszem joggal mondhatom, hogy Akil egy igazi kuriózumnak számított a Tagore sétányon.Gondolom leírnom sem kell, hogy milyen büszkeséggel töltött, és tölt el bennünket az a tudat, hogy egy ilyen csodálatos kutya gazdái lehetünk.
 Összességében nagyon jól éreztük magunkat, Nadin megetette, a mindíg éhes madarakat, és rengeteget szaladgáltak Mogyikával, Akil élvezte az új és mozgalmas környezetet, én meg gyönyörködhettem a szebbnél szebb rózsákban.
 Természetesen az idő mintha egy szempillantás alatt elröppent volna, de ez nem meglepő egy olyan szép helyen mint Balatonfüred! Lehet, hogy én elfogult vagyok a várossal szemben, sőt biztos, de azt gondolom aki egyszer eltöltött itt néhány órát a gyönyörű parton, érezte a rózsák bódító illatát, vagy egyszerűen csak figyelte a fehér vitorlával suhanó hajókat, az biztos, hogy vissza fog ide térni, hiszen a látvány nem mindennapi!
Remélem sikerült felkeltenem az érdeklődést egy őszi kirándulásra, és bízom benne, hogy más kutyabarát is ellátogat ide kedvencével, hiszen négylábú barátaink talán még nálunk is jobban élvezik az ilyen igazán kiadós sétákat! 



2010. október 2., szombat

EUROPEAN DogSHOW 2010 Celje

Bevallom őszintén nagyon nehéz helyzetben vagyok, mivel már a hazafelé vezető úton megfogadtam, hogy erről a kiállításról egy szót sem fogok írni a blogba. Hogy miért??? Valójában nem is tudom, hiszen amiért végül is kiutaztunk az sikerült, de emellett annyi negatív hatás ért, hogy sajnos inkább rossz érzéseim vannak ezzel a kiállítással kapcsolatban, mint jók. Hazudni meg nem igazán szeretnék, hiszen mi értelme van hazugságokkal traktálni az olvasót. Azért megpróbálom összefoglalni!
Már pénteken elindultunk itthonról, hiszen délután 2 órára vittük Akilt a kozmetikába, ahol Andi ismét remek munkát végzett! Köszönet is érte! Majd továbbindultunk Lentibe, ahol éjszakára szállást foglaltunk, hogy ne kelljen kora hajnalban indulni a kiállításra. Szombat reggel felvettük Trikszyt is, hiszen úgy beszéltük meg, hogy Ő vezeti fel Akilt. A kiállítás helyszínét könnyen megtaláltuk, még bőven volt hely a lepakolásra, szerencsére később sem lett túlzsúfolt a csarnok. Rengeteg szebbnél szebb afgán agarat láttunk, már mondjuk ezért érdemes volt kimenni. A bírálatok 10 órakor kezdődtek, Akil volt az első, és nagyon szépen ment Trikszyvel, akinek köszönet a felvezetésért! A bírónőnek nagyon tetszett Akil Famal Szitár al Fidda, meg is kapta a nagyon ígéretest. Eddig rendben is volt minden.
Majd Trikszyék megkérdezték, hogy lesz-e összevetés a kölykök között, mire a ringtitkár azt felelte, hogy nem, mind a két kölyök megy a  BIS-be. Oké, gondoltuk, addíg elmegyünk eszünk valamit, meg körülnézünk. Nicu előbb visszament a helyünkre mint én és Nadin, mi még csavarogtunk egy kicsit. Mikor visszaértünk láttam, hogy nagyon ideges, mire közölte, hogy volt összevetés, kapkodnia kellett, póráz csere, a startszám nem volt nála, annélkül kellett bemennie a ringbe, a fényképezőt csak ledobta a ketrec tetejére, akkor azon izgult el ne tűnjön onnan, mivel mi sem voltunk ott,  Akil is morcos volt, gondolom érezte gazdája idegességét, és nem akart menni a ringben. Úgyhogy elég szerencsétlenül alakult a kiállítás vége, de megértem az idegességét, mivel egy kutyát nem lehet így felvezetni, még mondta is hogy szerencse, hogy olyan ruha volt rajta amivel be tudott menni  Akillal a ringbe, mivel eredetileg úgy terveztük, hogy ezen a kiállításon nem Ő vezet fel.
 Azért tanulságos volt számunkra ez a kiállítás, több dolgot is megtanultunk, pl. ahogy egy kedves barátom mondta: " a ringtitkárok sosem tudnak semmit!!", vagy, hogy addíg el nem mozdulunk a helyünkről, amíg a bírálatok le nem zajlanak. Azt már nem is említem, hogy a nagy idegeskedések közepette, elvesztettünk egy táskát, benne Nadin digitális fényképezőgépével, Akil drága keféjével az ott kapott ajándékkal! Ez már csak hab volt a tortán!
De most már mindegy, biztos nem mi vagyunk az egyedüliek akik átestek életük első negatív kiállításán, egy olyanon, amikor az Égiek is ellenünk fordultak. Ami a lényeg, hogy Akil nagyon ígéretes lett, amire kimondhatatlanul büszkék vagyunk, és ami talán a legfontosabb, hogy épen, egészségesen hazaérkeztünk Szlovéniából!

2010. szeptember 23., csütörtök

Hurrá szépülünk?!

Végre elérkezett ez a nap is. Ma elkezdődött az udvar rendbetétele! Tudom a kép szerint elég rossz a helyzet, de ez pár nap múlva már változni fog (remélem). Akil a délelőtt folyamán nagy bajban volt, mivel most nem ugrabugrálhatott az udvaron, mint egyébként szokott. A kapu egész nap tárva nyitva állt, ezért mindenképpen a lakásban kellett maradnia. Persze Ő addig is talált magának elfoglaltságot! Mivel gyanúsan csendben volt, benéztem a szobába. Őfelsége a vasalni való ruhák tetején feküdt, éppen a fiókból kilopott baseball sapkámat rágcsálta, körülötte miszlikbe tépkedett gyurma és zsebkendő darabok. Gondoltam nem lesz ez így jó, hát "megágyaztam" Neki, egy árnyékos gyümölcsfa tövében. Sajnos pórázra kellett tennem, de szemmel láthatóan jól érezte magát, mivel így követni tudta a körülötte zajló eseményeket, és mint (gondolom) minden afgán Akil is rettentően kíváncsi természet!

Természetesen örülök, hogy szépülünk, de bevallom őszintén fenntartásaim vannak! Igen - igen a virágokról van szó! Én imádom a növényeket, és a szívem szakad meg, amikor látom, hogy Akil rágja, tépi őket, vagy éppen egy leszaggatott virágfejjel játszik (ugye Tamás Te tudod, hogy milyen érzés ez?). Ezt a helyzetet még meg kell oldanunk, hiszen új növények ültetését tervezem, és szeretném, ha hosszabb életűek lennének, mint eddigi társaik! Azért remélem, hogy előbb vagy utóbb közös nevezőre jutok Akillal ebben a témában, és bízom benne, hogy a későbbiekben már nem akarja olyan közelről megcsodálni a virágaimat!



2010. szeptember 5., vasárnap

Mosonmagyaróvár CAC

Vasárnap a Mosonmagyaróvári CAC kiállításon vettünk részt. A kiállítás a Hegyeshalmi Stettni Szabadidő Park területén került megrendezésre, gyönyörű környezetben. Az időjárás mondhatni kegyes volt hozzánk, mivel többszöri elfelhősödés ellenére, esőt szerencsére nem kaptunk. Mi a 4-es körbe voltunk beosztva, Hartmann György bíróúrhoz, s mivel a bírálatig még rengeteg időnk maradt, így kényelmesen körülnézhettünk. Akil Famal Szitár al Fiddának ez volt az első kiállítása kölyök osztályban, és mint eddig, most is remekül szerepelt, melynek gyümölcse egy nagyon ígéretes cím lett, és BIS jelölés. A Best In Show-hoz nem fűztünk reményeket, de természetesen megvártuk, hiszen jól éreztük magunkat, és kiváncsiak is voltunk ismerőseink, és barátaink szereplésére, melyek szerencsére több esetben is a dobogón végződtek! 
Bevallom őszintén, hogy mi nagyon szeretjük ezeket a kiállításokat, hiszen rengeteg, a kutyáját fanatikusan szerető emberrel lehet itt találkozni, ismerkedni, s egyben mély és hosszantartó   barátságok köttetnek olyan személyek között, akiknek életük a KUTYA!  
                               
 Persze ezt nem mindenki látja így, ezt egész egyszerűen vagy érzi valaki, vagy nem! Én leginkább a függőséghez tudnám hasonlítani, amikor az ember még haza sem ér egy kiállításról, de már tervezi, és várja a következőt. És ne gondolja senki, hogy ez az érzés a győzelem várás miatt fog kialakulni, nem, aki így érez, az csalódni fog!!! Számomra a kiállítás egyfajta varázslat!! Szeretem a baráti légkört, a fesztelen társalgást, a barátokat, akik együtt örülnek velem, ha sikert érünk el, és akiknek  a sikerében, és örömében én is osztozhatok,  vagy ahogy Jean Racine is írja: "Örömünk rendeltetése nem más, minthogy megosszuk másokkal". Szeretem magát a versenyt, és az ezzel együttjáró izgalmat, jó érzés nyerni, de nem mindenáron, és nem feltétlenül!


Hát dióhéjban ennyi lenne amit a kiállítás jelent nekem, de persze erről a témáról akár oldalakat is lehetne regélni. De azt hiszem egy vérbeli kiállítónak ezeket az érzéseket nem kell lefestenem, hiszen mindenki tudja, hogy ezeken a helyeken mindenféle érzelmek kavarognak az emberekben; izgalom, öröm, siker, büszkeség...stb., de talán éppen-e sokszínűség miatt van olyan meghatározhatatlan feeling-je egy jó kiállításnak!

                                                                    



2010. szeptember 2., csütörtök

Egy kis gondoskodás....

Ezidáig nem említettem, de mi nem csak nagyszerű kutyákkal, de két szép cicával is együtt élünk. Természetesen ez a szám minden évben gyarapodik, hiszen Léna nyaranta új kiscicáknak ad életet, akiknek nem győzünk felelősségteljes gazdikat keresni. Nem történt ez másképp az idén sem. Jelenleg 5 csöppség van, akik mindössze pár hetesek, de sajnos az anyjuk nem tudni mi okból kifolyólag egyátalán nem törődik Velük, pedig eddig igazán gondos anyuka volt. Így ránk maradt a feladat, hogy a kicsiket tápláljuk. Hozzáteszem, a mi kis afgán agarunk igazán segítőkész, hiszen a mosdatást, és a játékra való felkészítést magára vállalta.
 Persze a kicsiknek egy kissé gyengédebb szeretetre lenne szükségük, de a jószándék a fontos! Akil állandóan a kiscicák között van, hol egyikről, hol a másikról gondoskodik, igazi kis felügyelő!

 Persze azért kénytelenek vagyunk egy kis távolságtartásra bírni, hiszen ezek az apróságok olyan törékenyek, és játék terén nem vehetik fel a versenyt egy száguldó afgánnal!Hogy valójában mit hoz a jövő ezeknek az "árva" kis csöppségeknek, azt sajnos még nem lehet tudni, de mi Akillal együtt mindent el fogunk követni, hogy erős és egészséges cicává váljanak!



2010. augusztus 15., vasárnap

ÖKWZR Klubsiegerschau


Túl vagyunk egy hosszú úton, és egy izgalmakkal teli fantasztikus kiállításon! Ausztriában jártunk a Grafenegg kastély parkjában megtartott klubkiállításon. A kastély és környezete egyszerűen álomszép volt, mondhatom, már a látvány miatt is megérte annyit utazni. Aki szeret kirándulni, vagy csak egy kis kikapcsolódásra vágyik, annak csak ajánlani tudom ezt a csodás helyet! Mi természetesen,  nem az előbb említett okok miatt tűztük ki úti célul e gyönyörű helyet, hanem, hogy Akil Famal Szitár al Fiddát a ringben láthassuk. Egy kedves barátnőm is elkísért minket, akinek ezúton is szeretnék köszönetet mondani, a remek kozmetikai felkészítésért, és a ringben való részvételért!

A kiállítás helyszínére 9 óra körül érkeztünk meg, s mivel a bírálatok csak 10 órakor kezdődtek, bőven volt idő a felkészülésre. Bár az időjárás kissé szeszélyes volt, azért a jóidő hiányára nem panaszkodhattunk. Igaz, hogy esőből is kaptunk ízelítőt, de azért úgy gondolom ennyi még belefért. Én személy szerint családias hangulatúnak éreztem a kiállítást, szerencsére nem volt zsúfoltság, sem tömeg. Az meg külön öröm volt számomra, hogy ennyi gyönyörű, szebbnél- szebb afgánt láthattam egy helyen!
Ezen a napon (mint mindíg), mi ismételten az 1-es startszámot kaptuk, azért írom, hogy ismételten, mivel eddig mind a három kiállításon ezzel a számmal indultunk. Bár úgy érzem nekünk szerencsét hozott! Az afgánokat Jean-Jacques Dupas (FRA) bíróúr bírálta, aki bevallom nekem nagyon szimpatikus volt. Nem, nem azért mert kitűnő bírálatot adott Akilnak (persze jól esett), hanem mert olyan alapos, és türelmes volt, megnézett mindent, nem kapkodott, és tette mindezt olyan derűvel, hogy látszott rajta, mennyire örömteli számára ez a feladat.

A Best In Show mint általában 15 órakor kezdődött. Nagyon izgultunk, mivel 5 baby indult az első helyért. Minden kiskutyától Björn Fritz (GER) bíróúr kért egy nagy kört is, és Akil úgy ment mint az álom. Bevallom nekem a ring szélén a sírás fojtogatta a torkomat, annyira büszke voltam a mi kis "babánkra"! Aztán a versenyzők beálltak szépen sorba, majd következett a helyezések kiosztása. 5. helyezés, Akil még a sorban; 4. helyezés Akil még mindíg ott; 3. helyezés, még mindíg nem Akil (ekkor már alíg bírtam egyhelyben maradni), majd újabb kör a két vetélytárstól, közben hangos bíztató taps a közönségtől, még egy gyors szemrevételezés, és megszületik a döntés egy "entschuldigung" kíséretében Akil a BIS II. Bevallom kicsit meglepődtünk a végeredményen, és szerintem ezzel nem csak mi voltunk így, de nem baj, hiszen ez is csodás eredmény!


Én mindenkinek csak kívánni tudom, hogy élje át, milyen érzés az, ha kedvence az első helyért versenyez, a közönség bíztatása mellett! Nekem biztos, hogy örök emlék marad, hiszen ezeket a perceket nem lehet, és nem is szabad elfelejteni, hiszen ezek is oly értékes pillanatok, amelyekért érdemes ÉLNI!



2010. augusztus 11., szerda

Időutazás

Eltelt másfél hónap amióta Akil Famal Szitár al Fidda belépett az életünkbe. Azóta sem bántam meg, pedig a döntés nem volt egyszerű.
Hogy hogyan került hozzánk? Ahhoz, hogy erre a kérdésre válaszolni tudjak egy kis időutazáson kell részt vennünk.

2010. május 22-e. Egy gyönyörű napsütéses szombati nap reggelén vagyunk. A szívünk tele várakozással, izgalommal, hiszen ma készülünk Bátonyterenyére a Patai családhoz, hogy megismerkedjünk Velük, és természetesen az Afgán Agarakkal. Nem vásárlás a szándékunk, inkább az ismerkedés a cél. Korán indulunk, hiszen az út nagyon hosszú, de szerencsére minden problémától mentes. Amint elhagyjuk Budapestet, gyönyörű tájak tárulnak elénk, bár jónéhány helyen még látni az árvíz okozta károkat.
Délelőtt 3/4 9, megérkezünk a ház elé. Az udvaron kint napoznak a kicsik, és nekünk rögtön megtetszenek. Laci fogad minket, egy gyors bemutatkozás, néhány baráti puszi Eywatól és Ewoktól, egy kis kiváncsi szaglászás Akiltól és Magictől, és már jön is Ili, hogy üdvözöljön minket. Az első benyomások részünkről tökéletesek. Bemegyünk a házba, ahol kávé és órákig tartó baráti beszélgetés kezdődik, úgy mintha nem is ez lenne az első találkozás. Úgy teveztük, hogy maximum egy órát maradunk, és mégis amikor ránézünk az órára az déli 12 órát mutat. Hamar elrepült az idő. Elbúcsúzunk, és indulunk haza Pápára. Az úton rengeteg a megbeszélnivaló. Azt tudjuk, hogyha egyszer lesz egy Afgánunk, az csakis a Szitár al Fidda kennelből lehet. Mi jövőre terveztük a vásárlást, de hát itt van Akil, aki gyönyörű és el kéne dönteni, hogy elhozzuk-e vagy sem???

Csak azért volt nehéz a döntés, mivel az idén kisebb - nagyobb átalakításokat terveztünk a házon és az udvaron. Én mindíg úgy képzeltem, hogy egy ilyen szép hosszú szőrű kutya akkor kerüljön hozzánk, ha minden tökéletesen rendben van.

Ezután napi szinten való telefonálgatások következnek, Iliék nagyon kedvesek, segítőkészek, és megértőek velünk szemben. Megszületik a döntés, elhozzuk! Én még mindíg nem vagyok benne biztos, hogy okosan tesszük, hiszen annyi minden van betervezve az idénre.
Majd következik egy hatalmas esőzés, az udvaron bokáig érő vízben gázolunk, a ház előtt szintén áll a víz, csak téglákon tudunk közlekedni. Akkor azt mondom, hogy szó sem lehet kutyáról addíg, amíg itt nem lesz minden patent (persze az esőzést semmivel nem lehet kivédeni). Iliék elfogadják a döntésünket, bár szerintem nem igazán értik. Eltellik egy hónap, közben érdeklődünk, hogy mi van Akillal, és persze az interneten követjük a Vele kapcsolatos eseményeket. Vívódásokon megyünk keresztül, hogy mégis csak el kéne hozni hiszen gyönyörű. Újabb döntés születik! Kell nekünk Akil!! Időpont egyeztetés Laciékkal, az úticélunk most Budapest, hiszen ide beszéltünk meg találkozót, hogy a kiskutyát átvegyük. Megérkezünk és ott van Ő az álmunk, aki végre a miénk lehet!

Hát ez a mi kis történetünk, és azóta is úgy érzem, hogy jól döntöttünk amikor elhoztuk, hiszen Akil Famal Szitár al Fidda egy végtelenül kedves és szeretnivaló kutyus. Az építkezésünk azóta is csúszik, de nem baj, majd meglesz valamikor. Azonban azt megtanultam, hogy a kínálkozó lehetőségeket meg kell ragadni, és nem a következőre várni, ami lehet, hogy sosem jön el.
Vagy ahogy a közmondás is tartja: "Ember tervez, Isten Végez", és talán így is van ez rendjén amióta világ a világ!

2010. augusztus 1., vasárnap

Hétvégi kozmetika

Mivel erre a hétvégére időjárás szempontjából nem ígérkezett szép kilátás, így elhatároztam, hogy a pénteki és a szombati nap a kozmetika jegyében fog eltelni. Úgy gondoltam, hogy Mogyikára is ráfér már egy alapos szépítőkúra, így a pénteki nap az Ő kozmetikázásával tellett. Mogyoróval szerencsére könnyű dolgom van, hiszen Ő már rutinosnak számít, bár még nála is tapasztalok némi remegést a kádban. A szárítás természetesen nem tartozik a kedvenc időtöltése közé, de ezen is hamar túlesünk, aztán jöhet a nyírás, igazítás, körömvágás....stb, és mindezek elkészültével büszkén mutogatja magát mindenkinek, hogy Ő milyen szép lett.

Akil szombaton került sorra, és kozmetika szempontjából kiváncsian vártam ezt a napot, mivel egy új termékcsaládot készültünk kipróbálni, amit Pesten ajánlottak. Természetesen mindenből kaptunk mintát is, és gondoltam most, vagy soha! Hát nem csalódtam! Sőt! Szerintem a képek önmagukért beszélnek!
Akillal kapcsolatban már túl vagyunk pár fürdetésen, de bevallom őszintén, egyedül nem merem bevállalni. Nála természetesen azzal kezdünk, hogy "betuszkoljuk" a fürdőbe, mivel önszántából még a lábát sem hajlandó betenni oda. Majd jöhet a zuhanyozás, samponozás, öblítés...stb. Amint kikerül a kádból, már az ajtónál állva lesi, mikor adódik alkalom a szökésre. A szárítást szintén nem nagyon kedveli, de becsületére legyen mondva (ugyanúgy mint a fürdetést) egyre jobban viseli.Már eljutottunk odáig, hogy szárítás közben lefekszik és pihen. A végeredmény pedig egy gyönyörű, csodálatosan puha és illatos szőrű "plüssmackó", akinek a látványával egyszerűen nem lehet betelni!



2010. július 31., szombat

Mogyi a Yorki


Sokat gondolkodtam, hogy ezt a bejegyzést közzé tegyem-e, de végül úgy döntöttem  miért is ne? Hiszen az ember írhat több, a szívéhez közel álló dolgokról is. Nem igaz?
Tudom, hogy ez a blog Akilnak készült, de úgy érzem egy pár szót ejtenem kell, családunk egy másik megbecsült tagjáról is. Ő Mogyoró. Mogyi egy mini méretű yorkshire terrier, akinek hatalmas szíve van, tele szeretettel. 2008. Karácsonyán került hozzánk, vagyis Nadinhoz, hiszen Neki szántuk meglepetésnek a fa alá. Még most is mosolyognom kell, ha rá gondolok, ahogy az a csöpp teremtés ott feküdt, a kék pulóverében, és a lila kosarában a fa alatt.
Őt nem kiállításra vásároltuk, hanem kedvencnek, aki természetesen egyből a család középpontjába került. Nem mondom, hogy egyszerű volt a beszoktatása az új környezetbe, hiszen olyan aprócska volt, és annyira idegen volt számára minden. Gondolom mondanom sem kell, hogy ez a nemes feladat nekem jutott.
Míg a család többi tagja Karácsony este elégedetten álomba szenderült az ünnepi vacsora, a jóízű beszélgetések, és a vendégeskedések után, addig én egész éjjel virrasztottam a kiskutya mellett, hiszen annyira sírt szegényem, hogy még ha akartam volna, akkor sem lett volna lehetőségem egy kis pihenésre.
Nappal folytattuk: "Nem Mogyika, nem tépjük le a tapétát, nem szabad a konyha bútort rágcsálni, nem pisilünk az asztal alá"....és még sorolhatnám. Nyugalom csak akkor volt, amikor teljesen kifáradva elaludt. Persze így visszaemlékezve, ezek már régi szép emlékek, hiszen Mogyika lassan 2 éves lesz.
Természetesen újra végigcsinálnám Vele mindezt, akár ezerszer is, mivel  annyira szeretem, a kedvességét, az okosságát, a játékosságát, vagyis mindent ami Ő, mert Mogyika egyszerűen úgy tökéletes, ahogy van!!






2010. július 18., vasárnap

Szombathely CACIB

Ma a szombathelyi kiállításon vettünk részt Akillal. Szerencsére a hőség enyhült, így kellemes időnk volt, leszámítva az erős szelet. Nagyon vártuk már ezt a kiállítást, de nem csak a bírálat miatt, hanem mert tudtuk, hogy régi kedves barátokkal is találkozni fogunk. Mi eddig szetterekkel "foglalkoztunk", Ők voltak úgymond az első szerelem, és ez az érzés még máig is tart! Most joggal kérdezheti bárki: "Akkor miért kellett egy Afgán Agár?". Ennek több oka is van, de talán a legfontosabb érv a döntésünk mellett a "meglátni és megszeretni" szempont volt. Én hiszem, hogy az ember szívében sok hely van, így a szeretett dolgok kényelmesen elférnek benne egymás mellett.
Visszatérve a kiállításra, Akil elsőként léphetett a ringbe és kiváló bírálatot kapott Jarmo Vuorinen (SF) bíróúrtól, így javasolt lett a Baby BIS-ben való részvételre. A BIS kezdetéig hamar elrepült az idő, és ez az időtartam is hasznos volt számunkra, hiszen több új ismeretséget kötöttünk. Akilt a Best in Show-ban Tóth Trikszy vezette fel, akinek külön köszönet a segítségért, és a nagyszerű felvezetésért. Helyezést most nem sikerült elérniük, de nem is ez a legfontosabb, hiszen Akil jó szereplése, és gyönyörű mozgása a ringben mindezért kárpótolt bennünket!

Képek/Photos

2010. július 11., vasárnap

Gödöllő CAC

Várakozásokkal teli indultunk el Gödöllőre a "Sissi Memoriál" speciálkiállításra, hiszen ez volt az első alkalom, hogy Akil megméretethette magát a ringben! Bevallom nagy reményeket fűzünk ehhez a kiskutyához, hiszen olyan híres és sikeres felmenőkkel rendelkezik, mint CH.Khafka Exotic  Spice   CH. Khafka's Song Sung Blue, CH.Karakush And Proud Of It, és még sorolhatnám.             A kiállítás szép környezetben, igényes szervezés mellett került megrendezésre, ahol Akil "ellenfele" Aziz volt, akivel nekünk csak most volt lehetőségünk találkozni.Nagyon örültünk ennek az ismeretségnek, hiszen Aziz gazdájában Tamásban és családjában nagyon kedves embereket ismerhettünk meg.
Akil Iren Naarits (EST) bírónőtől nagyon ígéretes II. kapott, ami szerintem nagyon szép eredmény, hiszen a bírálati lap is csupa jó véleményt tartalmazott. Majd következett a Best in Show, ahol Akil élete első kiállításán BIS II. helyezést ért el! Nagyon - nagyon büszkék vagyunk Rá, és reméljük, hogy a jövőben legalább ilyen szép eredményekkel büszkélkedhet!!