Tudom, hogy erről a kiállításról, egy elfogulatlan beszámolót kellene írnom, DE bocsássa meg nekem a kedves olvasó, ha véletlenül nem így történne!! Hiszen olyan dolgokról, amikre büszkék vagyunk, vagy közel állnak a szívünkhöz, nagyon nehéz olyan leírást adni, amely teljes egészében a realitás talaján marad. Számomra ez a kiállítás is ebbe a kategóriába tartozik, hiszen végre, hazai pályán, a "mi városunkban," Pápán léphettünk ringbe Akillal. Szerencsére, az égiek is a kegyeikbe fogadták ezt a kiállítást, hiszen, a szinte egész hetes rosszidő után, szombaton végre kiderült az ég, és szikrázó napsütés fogadta a kiállítókat, s a látogatókat egyaránt!
De nem csak ezek a kiváló eredmények miatt éreztem fantasztikusnak ezt a kiállítást, hanem azért is, mert szerintem a Várkertnél eszményibb helyet el sem lehet képzelni egy ilyen rendezvény lebonyolítására, főleg, ha mindez még kiváló szervezéssel is párosul!
Úgy gondolom ezen a kiállításon, nem csak a kiállítók, hanem a látogatók igényei is maximálisan ki voltak elégítve, hiszen különböző programok, érdekességek fogadták az érdeklődöket, s igazi kuriózumnak számított, az Esterházy kastély "grófi párjának" megjelenése is!
Az én szívemet még sok apró kis momentum megmelengette, s ezek közé tartozott az a rengeteg kedves ismerős, barát, akiknek a tekintetében őszinte érdeklődés tükröződött, s akik velünk együtt izgulták végig ezt a napot, s drukkoltak nekünk, hogy egy eredményekben gazdag napot zárhassunk!Zárógondolatként még annyit, hogy ennek a pápai kiállításnak köszönhetően, több új ismeretségre tettünk szert, s bízom benne, hogy ezekből az ismeretségekből az idő majd igaz, és őszinte barátságokat kovácsol, hiszen:
"Egyedül semmire nem vagyunk képesek. A hit csak akkor él, ha osztoznak rajta."
(John Ajvide Lindqvist)
