Sokat gondolkodtam, hogy ezt a bejegyzést közzé tegyem-e, de végül úgy döntöttem miért is ne? Hiszen az ember írhat több, a szívéhez közel álló dolgokról is. Nem igaz?
Tudom, hogy ez a blog Akilnak készült, de úgy érzem egy pár szót ejtenem kell, családunk egy másik megbecsült tagjáról is. Ő Mogyoró. Mogyi egy mini méretű yorkshire terrier, akinek hatalmas szíve van, tele szeretettel. 2008. Karácsonyán került hozzánk, vagyis Nadinhoz, hiszen Neki szántuk meglepetésnek a fa alá. Még most is mosolyognom kell, ha rá gondolok, ahogy az a csöpp teremtés ott feküdt, a kék pulóverében, és a lila kosarában a fa alatt. Őt nem kiállításra vásároltuk, hanem kedvencnek, aki természetesen egyből a család középpontjába került. Nem mondom, hogy egyszerű volt a beszoktatása az új környezetbe, hiszen olyan aprócska volt, és annyira idegen volt számára minden. Gondolom mondanom sem kell, hogy ez a nemes feladat nekem jutott.
Míg a család többi tagja Karácsony este elégedetten álomba szenderült az ünnepi vacsora, a jóízű beszélgetések, és a vendégeskedések után, addig én egész éjjel virrasztottam a kiskutya mellett, hiszen annyira sírt szegényem, hogy még ha akartam volna, akkor sem lett volna lehetőségem egy kis pihenésre. Nappal folytattuk: "Nem Mogyika, nem tépjük le a tapétát, nem szabad a konyha bútort rágcsálni, nem pisilünk az asztal alá"....és még sorolhatnám. Nyugalom csak akkor volt, amikor teljesen kifáradva elaludt. Persze így visszaemlékezve, ezek már régi szép emlékek, hiszen Mogyika lassan 2 éves lesz.
Természetesen újra végigcsinálnám Vele mindezt, akár ezerszer is, mivel annyira szeretem, a kedvességét, az okosságát, a játékosságát, vagyis mindent ami Ő, mert Mogyika egyszerűen úgy tökéletes, ahogy van!!
