2010. október 16., szombat

Komárom CACIB

A hétvégén Komáromban jártunk, ahol fantasztikus dolgok történtek Velünk, és természetesen Akillal!! Ez a kiállítás tele volt izgalommal, meglepetéssel, és persze nem utolsósorban rengeteg örömmel, boldogsággal! Egyszerűen tökéletes volt!
Tudom, hogy most egy kiállítási beszámolót "kellene" írnom, mint ahogy eddig is tettem, de nem teszem.  Ez a bejegyzés most másról is fog szólni! Az ÉRZÉSEKRŐL! Az érzésekről amiket átéltem, a félelemmel kevert izgalomról, a reményről, az örömről, és a túláradó boldogságról! Az én lelkivilágomat talán ezekkel a szavakkal fejezhetném ki a legjobban.
Bevallom félelmet akkor éreztem, amikor Akil óráknak tűnő percekig a ringben volt Dr. Tesics György előtt, hiszen annyi időt töltött ott, mint eddig még soha. Láttam, ahogy Nicunak elmonja a bíróúr a véleményét, de persze én nem tudhattam, hogy ez vajon jót jelent-e, vagy rosszat. Mondhatom nagyon kimerítő bírálatot kaptunk, és kitűnő minősítést. Volt ott a ringben egy, a fajtát gondolom most tanulmányozó bírónő is, és nagyon büszkék voltunk, amikor Dr. Tesics György megkérte Nicut, hogy állítsa be mégegyszer Akilt, hogy meg tudja mutatni a bírónőnek milyen az, ha egy afgánnak tökéletes a szögelése. Majd jött az öröm érzése, amikor Akil lett a nagyon ígéretes 1, ezzel bekerült a BIS-be. A kölyök BIS-t Margit Brenner (A) bírálta, és nekem nagyon tetszett, hogy mind a 23 kutyához odament, és egyenként megnézte őket! Már amikor Akil elé lépett, és ahogy ránézett, éreztük, hogy tetszik Neki! És valóban a mi drága kutyusunk volt az első aki bekerült a szűkítésbe! Majd amikor bejelentették, hogy 2. az afgán agár, hát nem is tudom leírni!!!!!!!!!!Fantasztikus érzés volt!!!!!!!!!! Annyira büszkék voltunk Rá, és persze Tóth Trikszyre is, ezért a csodás eredményért!
A második nap is sikeresnek mondható, hiszen Akil Famal Szitár al Fidda ezen a napon is megkapta a nagyon ígéretes címet, és a BIS jelölést Zeljko Gajic (SLO) bíróúrtól, aki egy "beautiful" és egy puszi kséretében engedte ki a ringből! Nagyon jó érzés volt!
Végezetül pedig szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, akik nélkül ezek a szép eredmények nem születnének.
 Elsősorban a tenyésztőknek Patai Ilonának és Lászlónak, akiktől mind a mai napig rengeteg segítséget kapunk, akik mindíg mellettünk állnak, és akik megtanították Akilnak mindazokat az alapokat, amelyekre egy igazi showkutyának szüksége lehet!
 Külön köszönet még Tóth Trikszynek a felvezetésért, a sok segítségért, és jótanácsért amivel hozzájárul Akil sikeréhez!
Köszönettel tartozom még Tóth Andrea kutyakozmetikusnak is, aki mindíg nagy szakértelemmel, és türelemmel készíti fel Akil Famal Szitár al Fidda-t a kiállításokra, és akitől szintén rengeteg baráti tanácsot kapunk!
Végül, de nem utolsó sorban szeretném megköszönni mindenkinek, a sok bíztatást, szeretetet, bátorítást, amit kapunk, hiszen jó tudni, hogy amikor távol vagyunk az otthonunktól, vannak akik akkor is gondolnak ránk, velünk együtt izgulnak, és úgyan úgy örülnek a sikereinknek mintha az, a sajátjuk lenne!! KÖSZÖNJÜK!!!


2010. október 9., szombat

Egy kis kiruccanás...

Mivel szombaton gyönyörű idő volt, elhatároztuk, hogy teszünk egy kacsa, és hattyúetetéssel egybekötött kirándulást Balatonfüreden. Természetesen Akil is velünk tartott Mogyikával együtt. Bevallom az én szívemnek különösen kedves ez a város, hiszen itt töltöttem a diákéveim legszebb napjait. Egy kis nosztalgia??? Igen az is benne volt.

 Na de visszatérve a kirándulásra, elmondhatom, hogy nagyon jól sikerült. Ebéd után indultunk, az út sem volt hosszú, és mivel egy kiadós sétát terveztünk, így a strand mögött parkoltunk. Nagyon jó ötletnek tartom, hogy így ősszel megnyitják ezt területét a sétálni, kirándulni vágyók előtt, és még a kutyák sincsenek kitiltva. Akil egyből talált magának játszótársat egy kis shi-tzu személyében, Mogyika meg eközben kacsavadászatra indult, és persze egyből beleesett a sziklákról a Balatonba.  Becsületére legyen mondva, ennek ellenére nem adta fel, gondolta, ha a kacsa nem sikerült, majd lesz helyette sirály. Véleményem szerint mára már megtanulta, hogy egy yorkinak sosem lesznek madár barátai! Útunk tovább vezetett a sétány felé, ahol rengetegen voltak, bár nem mondhatom, hogy meglepődtem, hiszen úgy ahogy mi is, sokan próbálták kihasználni a jóidő adta lehetőségeket. Az már inkább meglepő volt, hogy mekkora feltűnést keltettünk az emberek között. Természetesen nem miránk voltak kíváncsiak, hanem Akilra. Szinte méterenként megállítottak bennünket, kérdéseket tettek fel, többen körülállták, úgy csodálták, azt hiszem joggal mondhatom, hogy Akil egy igazi kuriózumnak számított a Tagore sétányon.Gondolom leírnom sem kell, hogy milyen büszkeséggel töltött, és tölt el bennünket az a tudat, hogy egy ilyen csodálatos kutya gazdái lehetünk.
 Összességében nagyon jól éreztük magunkat, Nadin megetette, a mindíg éhes madarakat, és rengeteget szaladgáltak Mogyikával, Akil élvezte az új és mozgalmas környezetet, én meg gyönyörködhettem a szebbnél szebb rózsákban.
 Természetesen az idő mintha egy szempillantás alatt elröppent volna, de ez nem meglepő egy olyan szép helyen mint Balatonfüred! Lehet, hogy én elfogult vagyok a várossal szemben, sőt biztos, de azt gondolom aki egyszer eltöltött itt néhány órát a gyönyörű parton, érezte a rózsák bódító illatát, vagy egyszerűen csak figyelte a fehér vitorlával suhanó hajókat, az biztos, hogy vissza fog ide térni, hiszen a látvány nem mindennapi!
Remélem sikerült felkeltenem az érdeklődést egy őszi kirándulásra, és bízom benne, hogy más kutyabarát is ellátogat ide kedvencével, hiszen négylábú barátaink talán még nálunk is jobban élvezik az ilyen igazán kiadós sétákat! 



2010. október 2., szombat

EUROPEAN DogSHOW 2010 Celje

Bevallom őszintén nagyon nehéz helyzetben vagyok, mivel már a hazafelé vezető úton megfogadtam, hogy erről a kiállításról egy szót sem fogok írni a blogba. Hogy miért??? Valójában nem is tudom, hiszen amiért végül is kiutaztunk az sikerült, de emellett annyi negatív hatás ért, hogy sajnos inkább rossz érzéseim vannak ezzel a kiállítással kapcsolatban, mint jók. Hazudni meg nem igazán szeretnék, hiszen mi értelme van hazugságokkal traktálni az olvasót. Azért megpróbálom összefoglalni!
Már pénteken elindultunk itthonról, hiszen délután 2 órára vittük Akilt a kozmetikába, ahol Andi ismét remek munkát végzett! Köszönet is érte! Majd továbbindultunk Lentibe, ahol éjszakára szállást foglaltunk, hogy ne kelljen kora hajnalban indulni a kiállításra. Szombat reggel felvettük Trikszyt is, hiszen úgy beszéltük meg, hogy Ő vezeti fel Akilt. A kiállítás helyszínét könnyen megtaláltuk, még bőven volt hely a lepakolásra, szerencsére később sem lett túlzsúfolt a csarnok. Rengeteg szebbnél szebb afgán agarat láttunk, már mondjuk ezért érdemes volt kimenni. A bírálatok 10 órakor kezdődtek, Akil volt az első, és nagyon szépen ment Trikszyvel, akinek köszönet a felvezetésért! A bírónőnek nagyon tetszett Akil Famal Szitár al Fidda, meg is kapta a nagyon ígéretest. Eddig rendben is volt minden.
Majd Trikszyék megkérdezték, hogy lesz-e összevetés a kölykök között, mire a ringtitkár azt felelte, hogy nem, mind a két kölyök megy a  BIS-be. Oké, gondoltuk, addíg elmegyünk eszünk valamit, meg körülnézünk. Nicu előbb visszament a helyünkre mint én és Nadin, mi még csavarogtunk egy kicsit. Mikor visszaértünk láttam, hogy nagyon ideges, mire közölte, hogy volt összevetés, kapkodnia kellett, póráz csere, a startszám nem volt nála, annélkül kellett bemennie a ringbe, a fényképezőt csak ledobta a ketrec tetejére, akkor azon izgult el ne tűnjön onnan, mivel mi sem voltunk ott,  Akil is morcos volt, gondolom érezte gazdája idegességét, és nem akart menni a ringben. Úgyhogy elég szerencsétlenül alakult a kiállítás vége, de megértem az idegességét, mivel egy kutyát nem lehet így felvezetni, még mondta is hogy szerencse, hogy olyan ruha volt rajta amivel be tudott menni  Akillal a ringbe, mivel eredetileg úgy terveztük, hogy ezen a kiállításon nem Ő vezet fel.
 Azért tanulságos volt számunkra ez a kiállítás, több dolgot is megtanultunk, pl. ahogy egy kedves barátom mondta: " a ringtitkárok sosem tudnak semmit!!", vagy, hogy addíg el nem mozdulunk a helyünkről, amíg a bírálatok le nem zajlanak. Azt már nem is említem, hogy a nagy idegeskedések közepette, elvesztettünk egy táskát, benne Nadin digitális fényképezőgépével, Akil drága keféjével az ott kapott ajándékkal! Ez már csak hab volt a tortán!
De most már mindegy, biztos nem mi vagyunk az egyedüliek akik átestek életük első negatív kiállításán, egy olyanon, amikor az Égiek is ellenünk fordultak. Ami a lényeg, hogy Akil nagyon ígéretes lett, amire kimondhatatlanul büszkék vagyunk, és ami talán a legfontosabb, hogy épen, egészségesen hazaérkeztünk Szlovéniából!