ÖKWZR Klubsiegerschau

Túl vagyunk egy hosszú úton, és egy izgalmakkal teli fantasztikus kiállításon! Ausztriában jártunk a Grafenegg kastély parkjában megtartott klubkiállításon. A kastély és környezete egyszerűen álomszép volt, mondhatom, már a látvány miatt is megérte annyit utazni. Aki szeret kirándulni, vagy csak egy kis kikapcsolódásra vágyik, annak csak ajánlani tudom ezt a csodás helyet! Mi természetesen,  nem az előbb említett okok miatt tűztük ki úti célul e gyönyörű helyet, hanem, hogy Akil Famal Szitár al Fiddát a ringben láthassuk. Egy kedves barátnőm is elkísért minket, akinek ezúton is szeretnék köszönetet mondani, a remek kozmetikai felkészítésért, és a ringben való részvételért!

A kiállítás helyszínére 9 óra körül érkeztünk meg, s mivel a bírálatok csak 10 órakor kezdődtek, bőven volt idő a felkészülésre. Bár az időjárás kissé szeszélyes volt, azért a jóidő hiányára nem panaszkodhattunk. Igaz, hogy esőből is kaptunk ízelítőt, de azért úgy gondolom ennyi még belefért. Én személy szerint családias hangulatúnak éreztem a kiállítást, szerencsére nem volt zsúfoltság, sem tömeg. Az meg külön öröm volt számomra, hogy ennyi gyönyörű, szebbnél- szebb afgánt láthattam egy helyen!

Ezen a napon (mint mindíg), mi ismételten az 1-es startszámot kaptuk, azért írom, hogy ismételten, mivel eddig mind a három kiállításon ezzel a számmal indultunk. Bár úgy érzem nekünk szerencsét hozott! Az afgánokat Jean-Jacques Dupas (FRA) bíróúr bírálta, aki bevallom nekem nagyon szimpatikus volt. Nem, nem azért mert kitűnő bírálatot adott Akilnak (persze jól esett), hanem mert olyan alapos, és türelmes volt, megnézett mindent, nem kapkodott, és tette mindezt olyan derűvel, hogy látszott rajta, mennyire örömteli számára ez a feladat.

A Best In Show mint általában 15 órakor kezdődött. Nagyon izgultunk, mivel 5 baby indult az első helyért. Minden kiskutyától Björn Fritz (GER) bíróúr kért egy nagy kört is, és Akil úgy ment mint az álom. Bevallom nekem a ring szélén a sírás fojtogatta a torkomat, annyira büszke voltam a mi kis "babánkra"! Aztán a versenyzők beálltak szépen sorba, majd következett a helyezések kiosztása. 5. helyezés, Akil még a sorban; 4. helyezés Akil még mindíg ott; 3. helyezés, még mindíg nem Akil (ekkor már alíg bírtam egyhelyben maradni), majd újabb kör a két vetélytárstól, közben hangos bíztató taps a közönségtől, még egy gyors szemrevételezés, és megszületik a döntés egy "entschuldigung" kíséretében Akil a BIS II. Bevallom kicsit meglepődtünk a végeredményen, és szerintem ezzel nem csak mi voltunk így, de nem baj, hiszen ez is csodás eredmény!

Én mindenkinek csak kívánni tudom, hogy élje át, milyen érzés az, ha kedvence az első helyért versenyez, a közönség bíztatása mellett! Nekem biztos, hogy örök emlék marad, hiszen ezeket a perceket nem lehet, és nem is szabad elfelejteni, hiszen ezek is oly értékes pillanatok, amelyekért érdemes ÉLNI!

Képek/ Photos

Időutazás

Eltelt másfél hónap amióta Akil Famal Szitár al Fidda belépett az életünkbe. Azóta sem bántam meg, pedig a döntés nem volt egyszerű.
Hogy hogyan került hozzánk? Ahhoz, hogy erre a kérdésre válaszolni tudjak egy kis időutazáson kell részt vennünk.

2010. május 22-e. Egy gyönyörű napsütéses szombati nap reggelén vagyunk. A szívünk tele várakozással, izgalommal, hiszen ma készülünk Bátonyterenyére a Patai családhoz, hogy megismerkedjünk Velük, és természetesen az Afgán Agarakkal. Nem vásárlás a szándékunk, inkább az ismerkedés a cél. Korán indulunk, hiszen az út nagyon hosszú, de szerencsére minden problémától mentes. Amint elhagyjuk Budapestet, gyönyörű tájak tárulnak elénk, bár jónéhány helyen még látni az árvíz okozta károkat.
Délelőtt 3/4 9, megérkezünk a ház elé. Az udvaron kint napoznak a kicsik, és nekünk rögtön megtetszenek. Laci fogad minket, egy gyors bemutatkozás, néhány baráti puszi Eywatól és Ewoktól, egy kis kiváncsi szaglászás Akiltól és Magictől, és már jön is Ili, hogy üdvözöljön minket. Az első benyomások részünkről tökéletesek. Bemegyünk a házba, ahol kávé és órákig tartó baráti beszélgetés kezdődik, úgy mintha nem is ez lenne az első találkozás. Úgy teveztük, hogy maximum egy órát maradunk, és mégis amikor ránézünk az órára az déli 12 órát mutat. Hamar elrepült az idő. Elbúcsúzunk, és indulunk haza Pápára. Az úton rengeteg a megbeszélnivaló. Azt tudjuk, hogyha egyszer lesz egy Afgánunk, az csakis a Szitár al Fidda kennelből lehet. Mi jövőre terveztük a vásárlást, de hát itt van Akil, aki gyönyörű és el kéne dönteni, hogy elhozzuk-e vagy sem???

Csak azért volt nehéz a döntés, mivel az idén kisebb - nagyobb átalakításokat terveztünk a házon és az udvaron. Én mindíg úgy képzeltem, hogy egy ilyen szép hosszú szőrű kutya akkor kerüljön hozzánk, ha minden tökéletesen rendben van.

Ezután napi szinten való telefonálgatások következnek, Iliék nagyon kedvesek, segítőkészek, és megértőek velünk szemben. Megszületik a döntés, elhozzuk! Én még mindíg nem vagyok benne biztos, hogy okosan tesszük, hiszen annyi minden van betervezve az idénre.
Majd következik egy hatalmas esőzés, az udvaron bokáig érő vízben gázolunk, a ház előtt szintén áll a víz, csak téglákon tudunk közlekedni. Akkor azt mondom, hogy szó sem lehet kutyáról addíg, amíg itt nem lesz minden patent (persze az esőzést semmivel nem lehet kivédeni). Iliék elfogadják a döntésünket, bár szerintem nem igazán értik. Eltellik egy hónap, közben érdeklődünk, hogy mi van Akillal, és persze az interneten követjük a Vele kapcsolatos eseményeket. Vívódásokon megyünk keresztül, hogy mégis csak el kéne hozni hiszen gyönyörű. Újabb döntés születik! Kell nekünk Akil!! Időpont egyeztetés Laciékkal, az úticélunk most Budapest, hiszen ide beszéltünk meg találkozót, hogy a kiskutyát átvegyük. Megérkezünk és ott van Ő az álmunk, aki végre a miénk lehet!

Hát ez a mi kis történetünk, és azóta is úgy érzem, hogy jól döntöttünk amikor elhoztuk, hiszen Akil Famal Szitár al Fidda egy végtelenül kedves és szeretnivaló kutyus. Az építkezésünk azóta is csúszik, de nem baj, majd meglesz valamikor. Azonban azt megtanultam, hogy a kínálkozó lehetőségeket meg kell ragadni, és nem a következőre várni, ami lehet, hogy sosem jön el.
Vagy ahogy a közmondás is tartja: "Ember tervez, Isten Végez", és talán így is van ez rendjén amióta világ a világ!

Hétvégi kozmetika

Mivel erre a hétvégére időjárás szempontjából nem ígérkezett szép kilátás, így elhatároztam, hogy a pénteki és a szombati nap a kozmetika jegyében fog eltelni. Úgy gondoltam, hogy Mogyikára is ráfér már egy alapos szépítőkúra, így a pénteki nap az Ő kozmetikázásával tellett. Mogyoróval szerencsére könnyű dolgom van, hiszen Ő már rutinosnak számít, bár még nála is tapasztalok némi remegést a kádban. A szárítás természetesen nem tartozik a kedvenc időtöltése közé, de ezen is hamar túlesünk, aztán jöhet a nyírás, igazítás, körömvágás....stb, és mindezek elkészültével büszkén mutogatja magát mindenkinek, hogy Ő milyen szép lett.

Akil szombaton került sorra, és kozmetika szempontjából kiváncsian vártam ezt a napot, mivel egy új termékcsaládot készültünk kipróbálni, amit Pesten ajánlottak. Természetesen mindenből kaptunk mintát is, és gondoltam most, vagy soha! Hát nem csalódtam! Sőt! Szerintem a képek önmagukért beszélnek!

Akillal kapcsolatban már túl vagyunk pár fürdetésen, de bevallom őszintén, egyedül nem merem bevállalni. Nála természetesen azzal kezdünk, hogy "betuszkoljuk" a fürdőbe, mivel önszántából még a lábát sem hajlandó betenni oda. Majd jöhet a zuhanyozás, samponozás, öblítés...stb. Amint kikerül a kádból, már az ajtónál állva lesi, mikor adódik alkalom a szökésre. A szárítást szintén nem nagyon kedveli, de becsületére legyen mondva (ugyanúgy mint a fürdetést) egyre jobban viseli.Már eljutottunk odáig, hogy szárítás közben lefekszik és pihen. A végeredmény pedig egy gyönyörű, csodálatosan puha és illatos szőrű "plüssmackó", akinek a látványával egyszerűen nem lehet betelni!

Képek / Photos