ÖKWZR Klubsiegerschau

Túl vagyunk egy hosszú úton, és egy izgalmakkal teli fantasztikus kiállításon! Ausztriában jártunk a Grafenegg kastély parkjában megtartott klubkiállításon. A kastély és környezete egyszerűen álomszép volt, mondhatom, már a látvány miatt is megérte annyit utazni. Aki szeret kirándulni, vagy csak egy kis kikapcsolódásra vágyik, annak csak ajánlani tudom ezt a csodás helyet! Mi természetesen,  nem az előbb említett okok miatt tűztük ki úti célul e gyönyörű helyet, hanem, hogy Akil Famal Szitár al Fiddát a ringben láthassuk. Egy kedves barátnőm is elkísért minket, akinek ezúton is szeretnék köszönetet mondani, a remek kozmetikai felkészítésért, és a ringben való részvételért!

A kiállítás helyszínére 9 óra körül érkeztünk meg, s mivel a bírálatok csak 10 órakor kezdődtek, bőven volt idő a felkészülésre. Bár az időjárás kissé szeszélyes volt, azért a jóidő hiányára nem panaszkodhattunk. Igaz, hogy esőből is kaptunk ízelítőt, de azért úgy gondolom ennyi még belefért. Én személy szerint családias hangulatúnak éreztem a kiállítást, szerencsére nem volt zsúfoltság, sem tömeg. Az meg külön öröm volt számomra, hogy ennyi gyönyörű, szebbnél- szebb afgánt láthattam egy helyen!

Ezen a napon (mint mindíg), mi ismételten az 1-es startszámot kaptuk, azért írom, hogy ismételten, mivel eddig mind a három kiállításon ezzel a számmal indultunk. Bár úgy érzem nekünk szerencsét hozott! Az afgánokat Jean-Jacques Dupas (FRA) bíróúr bírálta, aki bevallom nekem nagyon szimpatikus volt. Nem, nem azért mert kitűnő bírálatot adott Akilnak (persze jól esett), hanem mert olyan alapos, és türelmes volt, megnézett mindent, nem kapkodott, és tette mindezt olyan derűvel, hogy látszott rajta, mennyire örömteli számára ez a feladat.

A Best In Show mint általában 15 órakor kezdődött. Nagyon izgultunk, mivel 5 baby indult az első helyért. Minden kiskutyától Björn Fritz (GER) bíróúr kért egy nagy kört is, és Akil úgy ment mint az álom. Bevallom nekem a ring szélén a sírás fojtogatta a torkomat, annyira büszke voltam a mi kis "babánkra"! Aztán a versenyzők beálltak szépen sorba, majd következett a helyezések kiosztása. 5. helyezés, Akil még a sorban; 4. helyezés Akil még mindíg ott; 3. helyezés, még mindíg nem Akil (ekkor már alíg bírtam egyhelyben maradni), majd újabb kör a két vetélytárstól, közben hangos bíztató taps a közönségtől, még egy gyors szemrevételezés, és megszületik a döntés egy "entschuldigung" kíséretében Akil a BIS II. Bevallom kicsit meglepődtünk a végeredményen, és szerintem ezzel nem csak mi voltunk így, de nem baj, hiszen ez is csodás eredmény!

Én mindenkinek csak kívánni tudom, hogy élje át, milyen érzés az, ha kedvence az első helyért versenyez, a közönség bíztatása mellett! Nekem biztos, hogy örök emlék marad, hiszen ezeket a perceket nem lehet, és nem is szabad elfelejteni, hiszen ezek is oly értékes pillanatok, amelyekért érdemes ÉLNI!

Képek/ Photos