A múlt héten végre megérkezett az igazi tél!! Azért írom, hogy "végre", mert én egyszerűen imádom ezt a hideg évszakot, minden "zordsága" ellenére. Gondolom mondanom sem kell, hogy az én szívemhez legközelebb a hóesés áll, hiszen elképzelni sem tudok szebbet, mint amikor millió kis hópehely gyönyörű hótakarót alkot, és rövid időn belül hófehérré varázsolja a tájat! Nekem ilyenkor mindig a az a régi Grimm mese jut eszembe, amikor Holle anyó megrázza a dunyháját, és "olyankor hó hullik fönt a világban".
Engem boldogsággal tölt el az is, mikor mindent hósapka borít, a levegő szinte metszően hideg, és a szikrázó napsütésben a hókristályok úgy ragyognak, mint megannyi gyémánt!! Egyszerűen fantasztikus!!!
Szerencsére a hó szeretetével nem vagyok egyedül a családban, mivel Nadin és Akil is imádja! Ilyenkor télen jókat lehet szánkózni, hógolyózni, futkozni, és vajon mi kellene más egy gyerek - kutya párnak ahhoz, hogy valóban jól érezze magát?? Szerintem semmi!
Ilyenkor az én szívemet is melegség járja át, a kinti hideg ellenére, hiszen ezek az önfeledt, játékos pillanatok olyan értékesek és emlékezetesek, hogy talán egy kis időre visszahozzák a régi már- már feledésbe merült gyermekkor emlékképeit!
