Aztán ahogy teltek-múltak a hetek, ott volt egy kisfiú, aki egy kicsit különbözött a többiektől! Egy kicsit kisebb volt, egy kicsit másabb színnel rendelkezett, s kiderült róla, hogy valószínűleg világosabb szőrben fog majd tündökölni, mint alomtestvérei. És akkor elhangzott a varázsszó: lehet, hogy platina lesz??!! Aki ismer az tudja, hogy nekem mindig ez a szín volt a kedvencem, és nagyot dobbant a szívünk, amikor ezt meghallottuk!
Természetesen ahogy nőttek a kicsik, úgy változtak hétről-hétre, és persze ezekben a hetekben is volt izgalom bőven. Mikor megtörtént az első féreghajtás, egy szomorú telefont kaptunk, hogyha gondoljuk, válasszunk másik kiskutyát, mert Zaim (akkor még Bakilka) nem valószínű, hogy megéri a reggelt.
Nagyon-nagyon izgultunk, és bíztunk benne, hogy egy ilyen kicsi, és fiatal lélek nem fog idő előtt eltávozni! És akkor ez a pici kutyus bebizonyította élniakarását, kitartását, hiszen biztosan tudta, és érezte, hogy itt a Földön egy családnak nagyon nagy szüksége van Rá! S lám-lám, mára már a kicsi Bakilból Zaim lett, egy igazi kis vasgyúró "Dandártábornok", aki imád futkozni, kíváncsiskodni, szétcincálni, és megrágni mindent. De nem tudok Rá haragudni, hiszen annyira aranyos és kedves, igazi "anya szerelme"! Csak azt sajnálom, hogy Akillal ez a babakor kimaradt nekünk, pedig ezek a hetek egész egyszerűen pótolhatatlanok, s éppen ebből kifolyólag igyekszem én is minél több időt Vele tölteni, az ölembe tartani, puszilgatni, szeretgetni, hiszen olyan gyorsan rohan az idő, s egy szempillantás alatt már felnőtté is válik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése