2010. szeptember 5., vasárnap

Mosonmagyaróvár CAC

Vasárnap a Mosonmagyaróvári CAC kiállításon vettünk részt. A kiállítás a Hegyeshalmi Stettni Szabadidő Park területén került megrendezésre, gyönyörű környezetben. Az időjárás mondhatni kegyes volt hozzánk, mivel többszöri elfelhősödés ellenére, esőt szerencsére nem kaptunk. Mi a 4-es körbe voltunk beosztva, Hartmann György bíróúrhoz, s mivel a bírálatig még rengeteg időnk maradt, így kényelmesen körülnézhettünk. Akil Famal Szitár al Fiddának ez volt az első kiállítása kölyök osztályban, és mint eddig, most is remekül szerepelt, melynek gyümölcse egy nagyon ígéretes cím lett, és BIS jelölés. A Best In Show-hoz nem fűztünk reményeket, de természetesen megvártuk, hiszen jól éreztük magunkat, és kiváncsiak is voltunk ismerőseink, és barátaink szereplésére, melyek szerencsére több esetben is a dobogón végződtek! 
Bevallom őszintén, hogy mi nagyon szeretjük ezeket a kiállításokat, hiszen rengeteg, a kutyáját fanatikusan szerető emberrel lehet itt találkozni, ismerkedni, s egyben mély és hosszantartó   barátságok köttetnek olyan személyek között, akiknek életük a KUTYA!  
                               
 Persze ezt nem mindenki látja így, ezt egész egyszerűen vagy érzi valaki, vagy nem! Én leginkább a függőséghez tudnám hasonlítani, amikor az ember még haza sem ér egy kiállításról, de már tervezi, és várja a következőt. És ne gondolja senki, hogy ez az érzés a győzelem várás miatt fog kialakulni, nem, aki így érez, az csalódni fog!!! Számomra a kiállítás egyfajta varázslat!! Szeretem a baráti légkört, a fesztelen társalgást, a barátokat, akik együtt örülnek velem, ha sikert érünk el, és akiknek  a sikerében, és örömében én is osztozhatok,  vagy ahogy Jean Racine is írja: "Örömünk rendeltetése nem más, minthogy megosszuk másokkal". Szeretem magát a versenyt, és az ezzel együttjáró izgalmat, jó érzés nyerni, de nem mindenáron, és nem feltétlenül!


Hát dióhéjban ennyi lenne amit a kiállítás jelent nekem, de persze erről a témáról akár oldalakat is lehetne regélni. De azt hiszem egy vérbeli kiállítónak ezeket az érzéseket nem kell lefestenem, hiszen mindenki tudja, hogy ezeken a helyeken mindenféle érzelmek kavarognak az emberekben; izgalom, öröm, siker, büszkeség...stb., de talán éppen-e sokszínűség miatt van olyan meghatározhatatlan feeling-je egy jó kiállításnak!

                                                                    



3 megjegyzés:

  1. Gratulálok Akil eredményéhez!
    Nagyon szépek a fotók! Csak így tovább!!!! :D

    VálaszTörlés
  2. Gratulálok !!!
    Nagyon jól leírtad a kiállítási érzéseidet, nekem is mindig hiányzik, pláne a téli időszak nehéz. :)

    VálaszTörlés
  3. Köszönjük a gratulációt, igen nekünk is nagyon fog télen hiányozni a kiállítás!

    VálaszTörlés