Bevallom őszintén, hogy mi nagyon szeretjük ezeket a kiállításokat, hiszen rengeteg, a kutyáját fanatikusan szerető emberrel lehet itt találkozni, ismerkedni, s egyben mély és hosszantartó barátságok köttetnek olyan személyek között, akiknek életük a KUTYA!
Persze ezt nem mindenki látja így, ezt egész egyszerűen vagy érzi valaki, vagy nem! Én leginkább a függőséghez tudnám hasonlítani, amikor az ember még haza sem ér egy kiállításról, de már tervezi, és várja a következőt. És ne gondolja senki, hogy ez az érzés a győzelem várás miatt fog kialakulni, nem, aki így érez, az csalódni fog!!! Számomra a kiállítás egyfajta varázslat!! Szeretem a baráti légkört, a fesztelen társalgást, a barátokat, akik együtt örülnek velem, ha sikert érünk el, és akiknek a sikerében, és örömében én is osztozhatok, vagy ahogy Jean Racine is írja: "Örömünk rendeltetése nem más, minthogy megosszuk másokkal". Szeretem magát a versenyt, és az ezzel együttjáró izgalmat, jó érzés nyerni, de nem mindenáron, és nem feltétlenül!
Hát dióhéjban ennyi lenne amit a kiállítás jelent nekem, de persze erről a témáról akár oldalakat is lehetne regélni. De azt hiszem egy vérbeli kiállítónak ezeket az érzéseket nem kell lefestenem, hiszen mindenki tudja, hogy ezeken a helyeken mindenféle érzelmek kavarognak az emberekben; izgalom, öröm, siker, büszkeség...stb., de talán éppen-e sokszínűség miatt van olyan meghatározhatatlan feeling-je egy jó kiállításnak!
Gratulálok Akil eredményéhez!
VálaszTörlésNagyon szépek a fotók! Csak így tovább!!!! :D
Gratulálok !!!
VálaszTörlésNagyon jól leírtad a kiállítási érzéseidet, nekem is mindig hiányzik, pláne a téli időszak nehéz. :)
Köszönjük a gratulációt, igen nekünk is nagyon fog télen hiányozni a kiállítás!
VálaszTörlés