Hurrá szépülünk?!

Végre elérkezett ez a nap is. Ma elkezdődött az udvar rendbetétele! Tudom a kép szerint elég rossz a helyzet, de ez pár nap múlva már változni fog (remélem). Akil a délelőtt folyamán nagy bajban volt, mivel most nem ugrabugrálhatott az udvaron, mint egyébként szokott. A kapu egész nap tárva nyitva állt, ezért mindenképpen a lakásban kellett maradnia. Persze Ő addig is talált magának elfoglaltságot! Mivel gyanúsan csendben volt, benéztem a szobába. Őfelsége a vasalni való ruhák tetején feküdt, éppen a fiókból kilopott baseball sapkámat rágcsálta, körülötte miszlikbe tépkedett gyurma és zsebkendő darabok. Gondoltam nem lesz ez így jó, hát "megágyaztam" Neki, egy árnyékos gyümölcsfa tövében. Sajnos pórázra kellett tennem, de szemmel láthatóan jól érezte magát, mivel így követni tudta a körülötte zajló eseményeket, és mint (gondolom) minden afgán Akil is rettentően kíváncsi természet!

Természetesen örülök, hogy szépülünk, de bevallom őszintén fenntartásaim vannak! Igen - igen a virágokról van szó! Én imádom a növényeket, és a szívem szakad meg, amikor látom, hogy Akil rágja, tépi őket, vagy éppen egy leszaggatott virágfejjel játszik (ugye Tamás Te tudod, hogy milyen érzés ez?). Ezt a helyzetet még meg kell oldanunk, hiszen új növények ültetését tervezem, és szeretném, ha hosszabb életűek lennének, mint eddigi társaik! Azért remélem, hogy előbb vagy utóbb közös nevezőre jutok Akillal ebben a témában, és bízom benne, hogy a későbbiekben már nem akarja olyan közelről megcsodálni a virágaimat!

Mosonmagyaróvár CAC

Vasárnap a Mosonmagyaróvári CAC kiállításon vettünk részt. A kiállítás a Hegyeshalmi Stettni Szabadidő Park területén került megrendezésre, gyönyörű környezetben. Az időjárás mondhatni kegyes volt hozzánk, mivel többszöri elfelhősödés ellenére, esőt szerencsére nem kaptunk. Mi a 4-es körbe voltunk beosztva, Hartmann György bíróúrhoz, s mivel a bírálatig még rengeteg időnk maradt, így kényelmesen körülnézhettünk. Akil Famal Szitár al Fiddának ez volt az első kiállítása kölyök osztályban, és mint eddig, most is remekül szerepelt, melynek gyümölcse egy nagyon ígéretes cím lett, és BIS jelölés. A Best In Show-hoz nem fűztünk reményeket, de természetesen megvártuk, hiszen jól éreztük magunkat, és kiváncsiak is voltunk ismerőseink, és barátaink szereplésére, melyek szerencsére több esetben is a dobogón végződtek! 

Bevallom őszintén, hogy mi nagyon szeretjük ezeket a kiállításokat, hiszen rengeteg, a kutyáját fanatikusan szerető emberrel lehet itt találkozni, ismerkedni, s egyben mély és hosszantartó   barátságok köttetnek olyan személyek között, akiknek életük a KUTYA!  

                               

 Persze ezt nem mindenki látja így, ezt egész egyszerűen vagy érzi valaki, vagy nem! Én leginkább a függőséghez tudnám hasonlítani, amikor az ember még haza sem ér egy kiállításról, de már tervezi, és várja a következőt. És ne gondolja senki, hogy ez az érzés a győzelem várás miatt fog kialakulni, nem, aki így érez, az csalódni fog!!! Számomra a kiállítás egyfajta varázslat!! Szeretem a baráti légkört, a fesztelen társalgást, a barátokat, akik együtt örülnek velem, ha sikert érünk el, és akiknek  a sikerében, és örömében én is osztozhatok,  vagy ahogy Jean Racine is írja: "Örömünk rendeltetése nem más, minthogy megosszuk másokkal". Szeretem magát a versenyt, és az ezzel együttjáró izgalmat, jó érzés nyerni, de nem mindenáron, és nem feltétlenül!

Hát dióhéjban ennyi lenne amit a kiállítás jelent nekem, de persze erről a témáról akár oldalakat is lehetne regélni. De azt hiszem egy vérbeli kiállítónak ezeket az érzéseket nem kell lefestenem, hiszen mindenki tudja, hogy ezeken a helyeken mindenféle érzelmek kavarognak az emberekben; izgalom, öröm, siker, büszkeség...stb., de talán éppen-e sokszínűség miatt van olyan meghatározhatatlan feeling-je egy jó kiállításnak!

                                                                    

Képek / Photos

Egy kis gondoskodás....

Ezidáig nem említettem, de mi nem csak nagyszerű kutyákkal, de két szép cicával is együtt élünk. Természetesen ez a szám minden évben gyarapodik, hiszen Léna nyaranta új kiscicáknak ad életet, akiknek nem győzünk felelősségteljes gazdikat keresni. Nem történt ez másképp az idén sem. Jelenleg 5 csöppség van, akik mindössze pár hetesek, de sajnos az anyjuk nem tudni mi okból kifolyólag egyátalán nem törődik Velük, pedig eddig igazán gondos anyuka volt. Így ránk maradt a feladat, hogy a kicsiket tápláljuk. Hozzáteszem, a mi kis afgán agarunk igazán segítőkész, hiszen a mosdatást, és a játékra való felkészítést magára vállalta.

 Persze a kicsiknek egy kissé gyengédebb szeretetre lenne szükségük, de a jószándék a fontos! Akil állandóan a kiscicák között van, hol egyikről, hol a másikról gondoskodik, igazi kis felügyelő!

 Persze azért kénytelenek vagyunk egy kis távolságtartásra bírni, hiszen ezek az apróságok olyan törékenyek, és játék terén nem vehetik fel a versenyt egy száguldó afgánnal!Hogy valójában mit hoz a jövő ezeknek az "árva" kis csöppségeknek, azt sajnos még nem lehet tudni, de mi Akillal együtt mindent el fogunk követni, hogy erős és egészséges cicává váljanak!

Képek/ Photos